"Igazad lehet, mikor azt mondod,
ahhoz, hogy az embert szeressék,
ahhoz előbb az embernek
saját magát kell szeretnie.
Hogy szépnek lássák,
ahhoz önmagát is szépnek kell látnia.
De hát a szemek.
Könnyű szeretni az olyannak önmagát,
aki mosolygó arccal jött a világra,
könnyű szépnek látni magát annak,
aki mindenki számára szépnek született.
Mert azt,
hogy szeretetre méltó valaki,
vagy sem,
azt a szemekből lehet kiolvasni.
A szemek tanítanak meg szeretni,
vagy gyűlölni önmagunkat.
És a világot.
Mások szemei.
Hogy mások milyennek látnak.
Bennünket.
De a mosolytalan arc
olyan szemekkel találkozik,
amik azt sugallják,
rajtad nincs mit szeretni.
Ezért nem tanul meg
szívből mosolyogni.
A szemek döntik el,
hogy szép,
vagy csúnya valaki önmagának,
szereti,
vagy nem szereti valaki önmagát.
Pedig a szemek nem mindig igazak,
mert az önmagát nem szeretők szemei
ellenségessé lesznek,
ha szeretetre méltóval találkoznak.
Gyűlölik a világot,
nem néznek a szemébe,
félnek a visszajelzéstől,
félnek,
meglátják benne szeretetlen
önmagukat."

"Tudod, elnéztem

a vakítóan ragyogó égboltot,

és arra gondoltam,

az ember egész életében

vágyik erre,

hogy süssön ki rá

a simogató napsugár,

aranyozza be a kéklő eget,

ezt a csodás óceánt,

hogy elvigye a sötét hangulatot,

még ha sűrű,

komor felhők sorakoznak is,

de ha repülőre ül,

akkor könnyedén

maga mögött hagyja a felhőket,

ott már

a napos oldalról figyelheti őket,

és mennyire más,

mennyivel kedvesebbek,

mosolyogni valók

még a legmorcosabb felhők is,

mikor az ember

maga mögött hagyja,

mikor a fény pompájában

figyelhetni őket,

ott már nem nyomasztanak,

rajtuk túl,

már békéssé szelídülnek,

csak repülőn kell felszállni,

és az ember

saját szemével láthatja,

nem olyan nagy baj,

a Nap még megvan,

csak várat magára,

de nem csak az égen,

a felhők gyülekeznek

az ember életében is,

néha egész alacsonyan vannak,

ki se lát belőlük,

hiszi, megfullad tőlük,

de ha időrepülőre szállhatna,

ha átrepülhetné a borús időket,

oda,

ahol az ő fénylő égiteste ragyog…

de hát azt nem lehet,

az időn átrepülni nem lehet,

és talán jobb is nem tudni,

mekkora a fényt elzáró takaró,

mert így megmarad a remény,

hátha könnyedén elfújja a szél,

talán nem kell olyan sokat várni rá,

de legyen bárhogy,

az ember tudja,

mint ahogy

a felhők alatt is tudja,

hogy fölöttük ragyog a Nap,

az életét nyomasztó felhők mögött is

ott van,

mert ott kell lennie,

az ő fénylő napsugarának,

mert míg élet van,

Nap is van,

lehet, csak egy nap,

lehet,

hogy egy élet vastagságú az a felhő,

de egyszer felragyog,

mindenkinek

biztosan felragyog

az aranykorong,

talán jobb nem tudni,

mennyit is kell várni,

mert a tudatlanság táplálja

a reményt.

Tudod, olyan boldogság tudni,

biztosan tudni, nem kell félni,

mert nincs mitől félni,

egyszer mindenki hazatalál,

mert nincs a világon olyan,

hogy gonosz lélek,

gonosz,

aki az ártatlan angyali lelkeket

a pokolra viszi,

jó tudni,

semmiféle gonosz nem csábít,

a lélek egyszerűen csak eltéved,

oly nagy, s oly kerek  a világ,

nehéz visszatalálnia önmagához,

olyan ő,

mint az a régi tékozló fiú,

ki nem tudta, merre van az Isten,

nem tudta,

hogy az Isten nem rajta kívül van,

hogy az Isten nem várja őt sehol,

karba tett kézzel

tétlenül sehol nem várja,

nincsen távol tőle,

segítője, és nem bírája,

az Isten mindig ott van vele,

csak nagyon szelíd,

nagyon halk a szava,

mikor mondja a helyes utat,

ha az ember nagy zajba kerül,

nem hallja meg,

ő meg hagyja, hagy menjen,

egyszer úgyis hazatalál,

egyszer mindenki hazatalál,

mikor már mindent elpocsékolt,

ha már a kosz, a por belepte,

mikor már nagyon nehéz a lépte,

mindenki visszaindul az atya házába,

s  ha megmelegszik, megfürdik,

levágják loboncos haját,

újra könnyűek lesznek a léptei,

többé már nem különbözik,

akkor már ő is olyan,

mint az ártatlan angyalok."

"Az egész csak egy játék. Ha komolyan veszed, máris vesztettél!"

1. Az egészség: belső béke. Következésképpen gyógyulni annyi, mint megszaba­dulni a félelemtől. Ha azt tűzzük ki célul, hogy a testet változtatjuk meg, akkor megfeledkezünk arról: egyetlen célunk a belső béke megteremtése.

2. Létezésünk lényege a szeretet. A szeretetnek pusztán anyagi ok nem lehet akadálya. Ennélfogva hiszünk abban, hogy a tudatnak nincsenek korlátai, nem létezik lehetetlen, és elvileg minden betegség megfordítható. És mivel a szeretet örök, a halálra sem kell félelemmel tekinteni.

3. Adni annyi, mint kapni. Ha figyelmünket arra összpontosítjuk, hogy adjunk, hogy eggyé váljunk a többiekkel, akkor a félelem megszűnik, és mi képesek leszünk elfogadni a gyógyítást önmagunk számára.

4. Minden tudat összefügg. Következésképpen minden gyógyítás öngyógyítás. Belső békénk magától átsugárzik a többiekre, ha önmagunk számára már sikerült elfogadnunk.

5. Más idő nem létezik, csak a „most”. A fájdalom, a bánat, a depresszió, a bűntudat és a félelem összes többi formája eltűnik, ha a tudat a pillanat szerete­tére és békéjére koncentrál.

6. Döntéseinket úgy hozzuk, hogy a bennünk élő békevágyra hallgatunk. Nincs jó vagy rossz viselkedés. Az egyetlen érvényes döntés a félelem és a szeretet közötti választás.

7. Az igazi egészség és boldogság útja a megbocsátás. Ha nem ítélkezünk, elengedjük a múltat, és jövőnket megszabadítjuk a félelemtől. Ha így teszünk, meglátjuk, hogy mindenki a tanítónk, és hogy minden pillanat újabb lehetőség a boldogságban, békében, szeretetben való gyarapodásra.

Dr. Gerald G. Jampolsky

Amit mindenkinek meg kellene tanulnia:
Szeretet.
Nevetés.
Még több nevetés.
Figyelni és tanulni.
Kérni és megköszönni.
Saját véleményt alkotni.
Mások véleményét tiszteletben tartani.
Őszinteség.
Hogy Barát legyen.
Hogy önmaga legyen.

Howard Roughan

 (Kowalsky)

Mikor a szépet megismerik,
felbukkan a rút is;
mikor a jót megismerik,
felbukkan a rossz is.
Lét és nemlét szüli egymást,
nehéz és könnyű megalkotja egymást.
Ezért a bölcs
sürgés nélkül működik,
szó nélkül tanít,
nézi az áramlást és hagyja, nem erőlködik,
alkot, de művét nem birtokolja,
cselekszik, de nem ragaszkodik,
beteljesült művét nem félti,
s mert magának nem őrzi:
el nem veszíti.
(Lao Ce: Tao Te King 1/2.)